1. >>
  2. sv_hu

sv_hu

Az uckermarki ifjúsági láger és a későbbi uckermarki megsemmisítő tábor

Az alábbiakban a weboldal tartalmának rövid összefoglalása következik.

Az uckermarki ifjúsági láger

Az uckermarki ifjúsági lágert (Brandenburg), ahová lányokat* és fiatal nőket* (1) internáltak, a ravensbrücki női koncentrációs tábor foglyai építették 1942 tavaszán. 1945-ig körülbelül 1200 lányt* és fiatal nőt* tartottak itt fogva. A lágert eredetileg 16-21 évesek számára tervezték, de ennél lényegesen fiatalabb foglyokat is idehurcoltak. Egy 1937-es rendelet, amely a >preventív bűnüldözést< (>vorbeugende Verbrechensbekämpfung<) (2) célozta, lehetővé tette az >aszociálisnak< bélyegzett, és ezáltal kriminalizált lányok* és nők* letartóztatását. A nemzetiszocialisták >ifjúsági tábornak< (>Jugendschutzlager<) nevezték az uckermarki lágert, ahová sokan szociális gondozóintézetekből (mint például bentlakásos otthonokból) kerültek át. A náci szervek az idekerült lányokat* és nőket* >szexuálisan züllöttnek<, >nevelhetetlennek<,  >aszociálisnak<,  >munkakerülőnek<  és/vagy lázongónak bélyegezték. A szlovén partizánok és lengyel politikai üldözöttek egy elkülönített blokkba kerültek. A náci faji ideológia alapján sokakat zsidó, szintó vagy roma származásuk miatt fogtak el. A nemzetiszocialista ideológia szerint mindannyian veszélyt jelentettek a >néptestre< nézve.

Bár az uckermarki láger kifejezetten lányok* és fiatal nők* internálására specializálódott, egyes foglyok beszámolói alapján fiú* foglyok is tartózkodtak itt. A fiúkat* és fiatal férfiakat* többségében a moringeni ifjúsági lágerbe zárták (Alsó-Szászország).

„Több alkalommal egyszerűen elszöktem, és ezt jelentették a gyámügyi hivatalnak. Sehol nem bírtam ki sokáig, olyan voltam, mint egy vándormadár. […] A gyámügyi hivatal a nyomomban volt, mert nem tettem eleget a bejelentkezési kötelezettségemnek. Így telt az életem: Börtönbe kerültem, aztán egyik börtönből a másikba.”

Anita Köcke, az uckermarki ifjúsági láger egykori foglya

Mind az uckermarki ifjúsági láger, mind a helyén épült későbbi megsemmisítő tábor szorosan kapcsolódott a szomszédos ravensbrücki női koncentrációs táborhoz.

Az ifjúsági láger a Birodalmi Bűnügyi Rendőrség (Reichskriminalpolizeiamt) fennhatósága alá tartozott, vezetője Lotte Toberentz bűnügyi tanácsos (Kriminalrätin) volt. A lágerben 80-100 felügyelőnő, úgynevezett „nevelőnő” dolgozott.

Mai ismereteink szerint a koncentrációs tábor 15-17 barakkból állt, amelyekben a lányokat* és fiatal nőket* elhelyezték. A foglyok barakkjait, mint ahogyan a tábor egészét magas szögesdrótkerítés vette körül. A szögesdrót mögött további, a lágerhez tartozó barakkok és házak álltak, mint például a felügyelőnők szállása és üvegházak, valamint egy nyúltenyésztő helyiség. 1942-ben a Siemens & Halske vállalat termelőüzemet építtetett a ravensbrücki koncentrációs tábor mellé, ahol mindkét láger foglyait kényszermunkára fogták. A cég 1944 után további két üzemi barakkot építtetett, immáron közvetlenül az uckermarki láger területén.

A lágerben minden nap öt órakor kezdődött az úgynevezett reggeli tornával. Ezt 10-12 óra kényszermunka és több órányi vigyázzállásban töltött sorakozó követte. A kemény munka, a hiányos élelmezés, illetve az orvosi ellátás hiánya betegségekhez, sok esetben halálhoz vezettek.

„[…] Ez a szörnyűséges éhség mindig, szüntelenül jelenvaló volt. Ezenfelül gyakran büntetésként vetették be az élelem megvonását. Éheztetéssel büntették a nem helyesen bevetett ágyat, a munkában való restséget, a szomszéddal való csevegést és még sok minden mást. A háború vége felé az élelmezési helyzet még rosszabbá vált. Az ember egész életére kiható következményekkel jár, ha azokban az években kényszerül éhezni, amelyekben a teste-lelke még fejlődésben van. A ma embere ezt nemigen értheti, mert manapság az a lényeg, hogy az ember ne egyen túl sokat. Én valószínűleg sosem fogok megszabadulni az ételért való túlzott aggodalmaskodástól.”

Stanka Simoneti, az uckermarki ifjúsági láger egykori foglya
Levelének egy részlete, amelyet az éves uckermarki megemlékezésre küldött 2007-ben

Az uckermarki megsemmisítő tábor

1944 végén az uckermarki ifjúsági láger egy részét kiürítették. Összesen mindössze 50-60 lány* és fiatal nő* maradt itt felügyelőnőikkel együtt négy félreeső barakkban, a láger többi részétől elkülönítve.

A lágert megsemmisítő táborrá alakították. E haláltáborba eleinte a túlzsúfolt ravensbrücki lágerből deportáltak foglyokat, később más koncentrációs táborokból és gettókból is. Köztük sokan voltak magyar zsidók, különböző nemzetiségú ellenállók, és olyan nők*, akiket a varsói gettó lázadásának leverése után a ravensbrücki lágerbe deportáltak.

A láger felügyelősége szisztematikus intézkedéseket tett azért, hogy a lágerben élő nők* életkörülményei drasztikusan romoljanak, és ezáltal az éhhalál, a betegségek és a hideg végezzenek velük. Sokukat méreginjekciókkal, vagy sztrichnin méreggel kevert porral  gyilkoltak meg. 1945 februárjától a lányokat* és nőket* az időközben a ravensbrücki lágerben létesített gázkamrában végezték ki. Az 1945 januárjától áprilisáig terjedő rövid időszakban összesen körülbelül 5000 nőt* gyilkoltak meg ily módon.

1945 április végén a Vörös Hadsereg felszabadította a ravensbrücki koncentrációs tábort, valamint az uckermarki ifjúsági lágert és megsemmisítő tábort.

„Vasrácsok és SS-hóhérok! Átlépjük a küszöböt. Az ifjúsági láger cédruserdejében, e haláltáborban, jobban mondva a halál előszobájában csak kevés, világos fából készült barakk van. Nem mindegyik barakk van használatban, mert e hely nem nyomorúságos foglyok tartózkodási helye, hanem csupán egy átjáró, egy szelekciós hely, amely a főláger megtisztítását szolgálja.”

Maria Masseriello, az eisengitteri megsemmisítő tábor egykori foglya
Maria Massariello Arata: Ravensbrück: Egy deportált naplója, 102f., Edition Sturzflüge, StudienVerlag, Innsbruck, 2005.

A felszabadítás után

A Vörös Hadsereg a terepet az 1945-ös felszabadítás után katonai célokra használta. A láger maradványait lebontották, és új épületeket húztak a helyszínre. A terep egészét oly mértékben átalakították, hogy az egykori lágernek mára alig maradtak látható nyomai, az csak a FÁK (az egykori Vörös Hadsereg) csapatainak 1994-es kivonulásával vált hozzáférhetővé.

Mind a mai napig nem sikerült pontosan feltérképezni és rekonstruálni az egykori láger területének pontos felépítését.

Törvényileg a háború utáni két német állam egyike sem ismerte el az itt fogvatartott lányokat* és fiatal nőket* a nemzetiszocialista uralom áldozatainak, így azok nem tarthattak igényt kárpótlásra. Üldöztetéseiket és szenvedéseiket a társadalom a mai napig alig ismeri el, társadalmi szintű szolidaritás vállalására a mai napig nem került sor. Csak 1970-ben nevezték át az ifjúsági lágereket koncentrációs táborokká. A német állam csupán 2020 óta tekinti az >aszociálisként< üldözötteket a nemzetiszocialista uralom áldozatainak.

Az Uckermarki Koncentrációs Tábor Emlékhelye/Antifasiszta emlékezetpolitika

1997 óta különböző antifasiszta-feminista csoportok egykori foglyokkal és hozzátartozóikkal azon dolgoznak, hogy az egykori lágert a nyilvánosság számára elérhetővé, látogathatóvá tegyék, és méltó emlékhellyé alakítsák. A történtekre való megemlékezésért egy egyesület, a Kezdeményezés az Uckermarki Koncentrációs Tábor Emlékhelyéért (Initiative für einen Gedenkort KZ Uckermark) felel, amelyhez e honlap is tartozik. 2005 óta minden évben megemlékezést tartanak a láger felszabadításának évfordulóján. Az Egyesület 2009-ben egy emlékkövet avatott fel, 2020-ban egy új kiállítást nyitott meg, és minden évben úgynevezett antifasiszta-feminista emléktáborokat szervez (Bau- und Begegnungscamps) az emlékhelyen, amelyek során a résztvevők a láger történetét kutatják, és meghívott túlélőkkel beszélgetnek és emlékeznek. Ez a kezdeményezés az úgynevezett nyitott megemlékezés (Offenes Gedenken) gondolatát követve teret ad annak, hogy különböző megemlékező gyakorlatok bontakozhassanak ki, amelyek a túlélők és hozzátartozóik hangját helyezik a középpontba. Az Egyesület azt szeretné, ha az emberek felelősséget vállalnának e helyért és az itt történtekre való méltó megemlékezésért.

Az antifasiszta emlékezetpolitikának része annak kimondása és elismerése is, hogy mind a mai napig sok embert ér hátrányos megkülönböztetés és megvetés: A szegénységben élők, szintók és romák, szexmunkát végzők, hajlék nélküliek és otthonokban élő fiatalkorúak továbbra is diszkriminációtól sújtottak.

Az Uckermarki Emlékhely nyitva áll a látogatók előtt, a terület egésze bejárható, részben kerekesszékkel is. Az érdeklődők megtekinthetnek egy kiállítást német és angol nyelven, ezenkívül német, angol és lengyel nyelven letölthető a honlapról egy audioguide további információkkal. A honlapon a Kapcsolat menüpont alatt található egy útleírást tartalmazó térkép. Ha kérdései, észrevételei vannak, lépjen velünk bátran kapcsolatba! Címünk:

initiative@gedenkort-kz-uckermark.de

Lábjegyzetek
1) A „*” használatával azon embereknek szeretnénk teret adni, akiket lányként és nőként fogtak el, akik azonban nem azonosultak ezen kategóriákkal. Mivel ma már nem áll módunkban megkérdezni őket, úgy döntöttünk, hogy *-gal jelöljük őket. (⇑)
2) A nemzetiszocialisták nyelvhasználata szélsőségesen embert megvető. Szinte lehetetlen olyan módon írni erről az időről, hogy ne idéznénk néhányat ezen embert megvető fogalmak közül. Annak érdekében, hogy elhatárolódjunk tőlük, úgy döntöttünk, hogy a náci uralom diszkrimináló fogalmait a következőképp jelöljük:
 > < jelek között. A szövegben ez a következőképpen néz ki: >aszociális<. (⇑)

Cookie Consent with Real Cookie Banner
Skip to content